TIZENNYOLCADIK FEJEZETARCHIE
– Csak leszaladok a borospincébe. Választok valami finom száraz bort, amit elszopogathatunk, miközben összerakjuk az akciótervet – szólalt meg Veronica.
Az ajtóban állt. Ugyanabban a szobában voltunk, ahol a legutóbb – ugyanabban, ahol megnyomta a pánikgombot, hogy értesítse Andrét a betörőkről. Igyekeztem elnyomni magamban az emlékeket (sötét szem, sötét kapucnik és baseballütők), amilyen gyorsan csak lehetett.
Pislogtam egyet – zöld szempár és kapucni –, aztán miután újra kinyitottam a szemem, már biztonságban voltam. Újra előttem állt Veronica, puha, lila pulóverszerűséget viselt egy pizsamaalsóval meg egy hozzá passzoló selyemköpennyel, alatta egy toppal. Még az ilyen otthoni ruhái is nagyon extrák voltak. Az orrán az a cuki kis kerek olvasószemüveg ült,
