HETEDIK FEJEZETBETTY
Kedves Naplóm!
Azt hiszem, Veronica tudja.
Nem vagyok benne teljesen biztos, és azt tutira tudom, hogy nem fogok rákérdezni, de ott volt az a... pillanat, amikor a kezébe adtam a telefont, ő meg rám nézett. Nem is hibáztatom, mert nagyon furán reagáltam, amikor a táskámba akart nyúlni. Természetesen észrevette, milyen idiótán viselkedek, de nem tehettem mást. A gyógyszertől annyira kiszámíthatatlan vagyok. De... szükségem van rá. Amióta apámat börtönbe küldték, nem tudok aludni. És ez nem túlzás. Nem tudnám megmondani, mikor aludtam utoljára fél óránál többet egyhuzamban. Órákig forgolódom az ágyamban, csak nézem, ahogy telnek a percek a telefonomon, és világít a kijelző kékes fénye a sötétben, miközben semmi mást nem hallok, csak a fejemben kavargó sötét gondolatok
