Harmincnyolcadik fejezetŐrült volt, kétségtelen. Azt a fantasztákra jellemző gondolkodást követte, amelyikkel az ember egyszerre tudott konzervatív, hazafias és liberális lenni.
– Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor én ezt a tündérországot először megláttam – harsogta, miközben megszabadult vizes gönceitől. – A györöki majornál még csak a Balaton ezüstös arca állt előttem. A majorbeli kutyák ránk estek, s duhajkodó ugatással ijesztgettek. Elkísértek majd egy dűlőföldnyire. Kőhajigálással ingereltem őket, hogy minél tovább kísérjenek.
Nem normális, nyugtáztam magamban. De, feltételezem, ez a nemes egzaltáltság kellett ahhoz is, amikor 1883-ban sikeresen végigvitte a tiszaeszlári perben rituális gyilkossággal vádolt zsidók védelmét. Sokak gyűlöletét kiváltotta, mások ellenben hatá
