Tizenegyedik fejezet„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, Szánts és vess; s hagyjad másnak az áldozatot’” – skandálta házigazdám a fiókos konyhaasztal fölött kurta bicskával méretre szabva a hexametert –, ahogy azt ugyebár Széchenyi grófunk is javallotta.
Hallgattam pislogva. Kazinczy nyilván propellerként forgott a sírjában. Nem mintha az én tisztem lenne pallérozni egy vidéki építőmester általános műveltségét. Ami egyébként nem volt lebecsülendő, s a botlást írtam is volna már a törköly számlájára, de egyrészt annak mennyisége nem volt számottevő, másfelől sejtettem, hogy az ő hazafisága inkább a fontolva haladás parazsából táplálkozik, mint, mondjuk, az enyém, ami Tsa. szerint zsigeri anarchizmus. Ezt a feltevésemet igazolandó, házigazdám így folytatta kinyilatkoztatásá
