Tizennegyedik fejezetSturm láthatóan nagyon elégedett volt magával, mert egyfelől a lelkiismeretét lenyugtatva sikerült megszabadulnia tőlem, másrészt olyan szívességet tett egy lehetséges és gazdag kuncsaftnak, ami a későbbiekben bármikor lehívható, ha úgy diktálja az érdeke – vagy ne adj’ isten a szükség. Félreértés ne essék, én becsültem az öreget az egyenességéért, a józanságáért, a tehetségéért. De hiába is igyekeztek Sturmné született Wladár Margitkával úgy viselkedni, mintha szüleim lennének a szüleim helyett, én ezt képtelen voltam akceptálni.
Természetesen voltak bennem a köz szerint elvárható emberi érzések – úgymint hála, megbecsülés, elfogadás –, csak oly mélyre elásva, mint a helyiek által emlegetett romok a tó fenekén.
Ezekről sajnos már tudósítottak néhány éve más lapok, i
