Hatvanhetedik fejezet– Szerencsénkre ebben a nagy faluban élnek olyanok, mint a Sturm házaspár – szólaltam meg nagy sokára –, nélkülük jóval szegényebb lenne az életünk. Nem is tudom, mihez kezdenék, ha ők nem vesznek a szárnyaik alá.
– Fiatal barátunk most, hogy itt bevégezte a munkáját, a fent említett pallér jóvoltából egy romos kis templomban fog lakni – tüsténkedett Michelini, miközben Jókai elé csúsztatta az aláírandó dokumentumokat. – Ha majd eleget bűnöztünk már, Móric, felkeressük Istvánt egy gyónás erejéig.
Nem gondolnám, hogy a barátai a humoráért kedvelnék ezt az embert.
– Minő egybeesés – merengett maga elé a megszólított. – Néhány esztendeje jártam Fiumében, hogy pontosabb legyek, a szomszédos Abbáziában. Van ott egy ócska templom a tengerparton. Kolostor is volt; most egé
