Hetvenkettedik fejezetEl sem hiszem, hogy ilyen gondolatok megfordultak a fejemben! Ha valaha gyerekem lesz, én ilyet szeretnék, de rögtön kettőt! Ó, te ábrándos lélek, hová jutottál a majdnem nincstelen sorsodból? Hiszen se tisztességes jövedelmed, se családalapításra hajlandó nőismerősöd nincs, akkor mire ez a buzgalom? Egyáltalán, a gondolat… ejnye, de hirtelen megöregedtél, Csengődi, vagy csak simán elment az eszed?
A füredi kikötőben Sturmné várt egy kis kézikocsival, mondván, meg ne erőltessem magam a méretes poggyásszal, mert másnap a pallér erősen számít az ifjonti erőmre a romnál. Jól kezdődik, gondoltam, és persze az is eszembe jutott, mit csicskáskodjam én Sturmnál, amikor isten tudja, hol, de vár rám egy ősi, családi kúria, a jogos tulajdonom, hogy birtokba vegyem. De már a kö
