Harminchatodik fejezetEmlékszem, a szemem sem rebbent, amikor Tsa. letiltott a Neogrády-képek utáni nyomozásról – nyilvánvalóan túl közel kapirgáltam a felsőbb politikai körökhöz. Mondjuk, a Jókait favorizáló magasságok sem nyomtak volna puszit a homlokomra, ha kiderítem kedvencükről, hogy nem annyira hazafias és keresztényi, mint ahogy ők azt szeretnék hinni. De eszem ágában sem volt a levelek utáni kutatásomról tájékoztatni munkaadómat, helyette inkább csatlakoztam Weber szüreti körútjához – elvégre ilyen társaságokban mindig akad olyan, aki mámorában kikotyog egyet s mást a baráti köréről.
– A botrány és az oknyomozás nem egy fán teremnek, fiacskám – okított Tsa. nemegyszer. – Az egyik három napig hír, míg a másikkal életre szóló ellenségeket szerezhetsz. Úgyhogy hátrább az agarakkal,
