Harmincharmadik fejezetSüllőre mentünk volna, de ezúttal nemcsak mi, hanem a halak is megmenekültek – legalábbis aznap estére. Az a sokat emlegetett mediterrán légmozgás hamar megszárogatott minket, s mire elült a vízen Huszár bajtárs hangoskodása, mi már a parton caplattunk a felszerelés maradékával. Amikor előbukkantunk a nádasból kivezető, fapallókkal kirakott ösvényről, évszázados fűzfa szomszédságában egy, csak helyiek által ismert és látogatott, fűzfavesszőkből font falú, félig fedett terasz fogadott szolid zsongással és a telihold lampionfényével.
Maradjunk annyiban, hogy egyikünk sem sietett haza. Körülnéztem, és meglepő módon nem csak helyieket láttam. Sturm máris magyarázattal szolgált:
– Korábban a Balaton főként jómódú polgárok üdülőhelye volt, aztán megjelentek a legtehetőse
