I.
I.A. D. 1702. október 17.
Hermannstadt.
A. D. 1702. október 17.
Hermannstadt.
Kedves Asszonyom!
Kedves Asszonyom!Szeretetreméltó izenetét megkaptam; köszönöm. Elismerem: a divat nagy úr. De én katona vagyok, nem kenyerem a fogalmazás. Mi cselekszünk. A krónikások majd följegyzik tetteinket. Engem különösképpen arra szánt a Gondviselés, hogy a tollforgatók szorgalmát serkentsem. Itt Hermannstadtban, amit egyébként a magyarok Szebennek neveznek, mivel nekik mindenről más neveik vannak, mint nekünk, két erdélyi firkonc is lebzsel körülöttem és irkál rólam. Egyik, úgy mondják egy Nicolaus de Bethlen nevezetű, autobiográfia szerző. Tant pis! – no, már mint nekem, volna – , ha az efféle dilettant szerzemények és subjektív vélekedések fennmaradnának a posteritásnak! Az azonban – wie so
