KRIZA GERGELY KOTTÁI
– Édesanyám! Éngömöt miétt hínak Fosztó Jánoskának? Miétt nem Krizának, mint kiedöt, meg kedves apámat, meg kicsi Palkót?
Kriza Gergelyné fiatalasszony felnézett a varrásából, a gyűrűsujjú kezével kifésülte fia seszínű, kócos haját a homlokából, sóhajtott egyet s visszahajolt a munkája fölé. Kriza Gergely fesledezett házi dolmányát varrogatta, azt a régi fekete dolmányt, amit még legénykorában hordott az ura, mikor segédtanító volt Torockón. Csavaratos zsinórzatú, búzavirágkék katonai dolmányban jár mostanában Kriza Gergely kuruc kapitány, téglaszínű posztó „harisnyában”, kunkori orrú, sarkantyús csizmában. Ha ugyan jár, ha ugyan él!
Egy hónapja, hogy hírt hozott róla a fiatalasszonynak Gergely legénye, a Kovásznáról való Dancs Laji. A honn maradott kicsi családnak
