– Azt kértem, csak a legfontosabbakat – emlékeztettem Olgát, ahogy belebotlottam a rakásba.
– Csak ennyi bőröndünk van – közölte Olga, és ahogy megtörölte a szemét, halvány csíkban elkente a szemfestéket az arcán. – De a tisztálkodószereket és fontosabb használati dolgokat egy sporttáskába pakolom. Meg kaját is el kell tennem az útra.
Láttam rajta, hogy zaklatott. Minden igyekezetével azon volt, hogy a legjobbat hozza ki ebből a váratlan helyzetből, és most is minden energiájával és szeretetével azért igyekezett, hogy összetartsa a családot.
Lágyan megfogtam a csuklóját, és óvatosan magamhoz vontam.
– Édesem, nyugi! – mondtam elveszve a pillantásában, és megcsókoltam. – Minden rendben lesz. Holnap reggel elmegyünk innen.
– Tudom, csak… – Mély levegőt vett, aztán folytatta. – Szeretném
