– Te jó ég! – Olga elhűlve csóválta a fejét. – Ezt nem gondoltam volna. Vagyis nem hittem, hogy ez egy ilyen szörnyű alak.
– Az uzsorások soha nem irgalmas szívű szamaritánusok. Mégis, mire számítottatok?
– Nem is tudom. Tényleg nem tudom. És te tudsz nekem segíteni? Néhány éven belül részletekben tudjuk törleszteni.
Anton visszasétált a fotelhez, és leült. Olgával szembefordulva, enyhén előredőlve a fotel jobb oldali karfájára könyökölt. Kézfejét megemelve, az ujjait széttárva szemlélte gondosan ápolt körmeit.
– Van más lehetőségetek? – kérdezte az ujjait mozgatva.
– Nincs. Mondtam, hogy semmi esélyünk. Már minden eshetőséget számba vettünk. Hitelt nem tudunk kapni, ennyi pénzt amúgy sem tudnánk banktól szerezni.
Anton a fotel támlájának dőlt, majd hátravetett fejjel, a mennyezetet
