Scott
Hajnali három óra van.{1} A sikátor bűze beszökik az orromba. Felfordul tőle a gyomrom. Elindulok a reflektorok felé. Mintha egy mély vízben gázolva próbálnék előrejutni. A lábaim nehezek. Minden lassított felvételként zajlik körülöttem. A mozdulatok egy örökkévalóságnak tűnnek. A kollégáim rám köszönnek. Ahhoz is erőfeszítést kell tennem, hogy kinyissam a számat, de azért visszaköszönök.
Lassan feltűnik előttem Donald Hill alakja, aki a holttest fölött guggol. Mellette már ott a társam, Paul Santiago. Összefont karral bámulja a testet, a szemei üvegesek. Nincs itt velünk. A gondolatai teljesen máshol járnak. Ahogy az enyémek is. Vajon rajtam is ennyire látszik? Az arcomon ott vannak az árulkodó jelek? Annak a jelei, mennyire nehéz minden alkalommal egy halott fiatal nő arcába nézn
