Alex kortyolt egyet a sörből, aztán a távolban sorakozó fóliasátorokra nézett.
Nem szólt semmit.
– Mi nyomaszt? – kérdezte Olga. Érezte, ahogy remeg a férfi körül a levegő.
– Semmi.
– Ugyan. Látom rajtad napok óta.
– Semmi.
– Ilyet a nők mondanak, nem? – Olga résnyire nyitotta a szemét, és oldalra sandított. – A munka? Ne foglalkozz most ezzel! Csak élvezzük a csendet! Azt hiszem, semmihez sem fogható az a friss levegő és az a békesség, ami belengi ezt a helyet.
Alex arcizmai feszülten megrándultak.
– Persze hogy a munka. – Lassan előrehajolt, beletúrt a hajába, és a térdére könyökölt. A halántéka mögött már megjelentek az ősz hajszálak. Olga szerint ez csak vonzóbbá tette a férjét.
– Majd alakul. Ne emészd magad!
Alex a fejét csóválva nézte a két tenyere közé fogott sörösdobozt.
