Noah egy törött üveglámpa darabjai fölé görnyed, amit bizonyára levert az asztal végéről, és most a szilánkokat szedegeti… Felszisszen, amikor egy üvegszilánk megszúrja a kezét. Az izmai összerándulnak a pólója alatt.
– Noah!
Gyorsan odamegyek hozzá, megrángatom a karját, és ráveszem, hogy hagyja ott az üveget, és álljon fel.
– Dobd el! Hogy gondolod, hogy a puszta kezeddel szedegeted fel az üvegszilánkokat?
Amikor talpra állítom, azonnal meginog, mintha egy hajón lennénk, aminek éppen nekicsapódott egy hatalmas hullám. Át kell karolnom a testét, nehogy hátradőljön.
– Jól vagyok – mondja elnyújtva. Tiltakozik a segítségem ellen.
– Noah, te… részeg vagy? – kérdezem, miután biztonságosan felállt, és elengedhetem. Az igazat megvallva, nem igazán akarom elengedni. Ez a férfi olyan erős,
