Tűnj innen, bicepsz! Ki vagyok neked szolgáltatva.– Noah! – dorgálom szigorúan, miközben vizet fröcskölök az arcába. – Nem mondhatsz ilyeneket!
Nevet és megfordul.
– Miért nem?
– Mert te magad mondtad, hogy le kell állnunk a flörtöléssel. És… te most flörtölsz! Miközben gyakorlatilag meztelen vagy! A vízben!
Azt kívánom, bárcsak ne mosolyogna rám így. Bárcsak ne úszna közelebb! Bárcsak tudnék elég tisztán gondolkodni ahhoz, hogy elússzam! De nem tudok. Továbbra is erőtlenül fröcskölöm rá a vizet, amíg elég közel nem ér ahhoz, hogy a csuklóm köré fonja a kezét. Nyöszörögni szeretnék a látványától. Erős állkapocs, szeszélyes száj, zöld szem, nedves haj. És ahogy érzem a közelségét… ez nem valóságos.
Eltűnik a mosolya. Egyikünk sem nevet. Figyelem, ahogy nyel egyet – a homlokát ráncolja,
