– Szia, Mary – mondja, miközben felkapja a tollat a pultról, és mindkettőnk nevét felírja a látogatói űrlapra. Noah és Amelia. Egymás mellett. Az ő gyönyörű kézírásával. Kíváncsi vagyok, észrevennék-e, ha ellopnám ezt a papírt kifelé jövet, hogy emlékeztetőül megtartsam életem hátralévő részére.
Noah és Amelia.– Noah! Kíváncsi voltam, mikor jössz ma.
A tekintete rám siklik és elkerekedik. Valószínűleg fel kellett volna tennem Noah sapkáját, de teljesen elfelejtettem.
– Ma… egy barátoddal jöttél – állapítja meg, miközben kábult zombivá változik. Ismerem ezt a nézést. Ez egy rajongó tekintete, és aggódom, hogy ez azonnal megnehezíti Noah dolgát. Meg fogja bánni, hogy elhozott, és ez a szép bizalombuborék, amit kialakítottunk, kipukkan. Vége.
– Igen – válaszolja halkan. A recepciós pult f
