9.
Kálnitz Mihály nézte a fiatal asszonyt, aztán kinézett az ablakon, erősen havazott. Szépnek és kívánatosnak találta az asszonyt. Aztán újból a fényképre nézett.
– Igen, már emlékszem Péterre. Jó bajtárs volt. Igazi bajtárs.
Rózsika közben behozta a teát és az asztalra tette. Aztán megkérdezte, hogy van-e még valamire szüksége Kálnitz úrnak.
– Köszönöm, Rózsikám, majd szólok, ha szükségem lesz valamire.
A fiatal lány kiment a szobából. Katinka bizalommal nézett a férfias megjelenésű, közel két méter magas Kálnitz Mihályra. Feltűnt neki, hogy a férfi elegánsan volt felöltözve, szürke flanelnadrágot, skót kockás inget, sötétkék pulóvert viselt. Hangja is megnyerő volt. Míg a forró teát kavargatta, eszébe jutottak Péter szavai. Nem látott semmiféle bőröndöt vagy ládát nála, ilyesmiről
