10.
1947. augusztus 10-én, kedden, Katinka az állami gazdaság öreg, már selejtezésre érett Fordjával, amelyet Bobrik Páltól, a gazdaság igazgatójától kért kölcsön, beautózott Váraljára. Hétfőn táviratot küldött Dobrovitsnak, hogy kedden tíz óra körül felkeresi. Estére megérkezett Dobrovits válasza, szeretettel várja.
A Ford megállt a Deák Ferenc utcai ház előtt. Katinka azt mondta Fodros Imrének, hogy várja meg őt a Délibáb Étteremben, fogyasszon az ő számlájára.
– Köszönöm, Katinka! – mosolygott a fiatal, jókötésű férfi, és elhajtott. Katinka becsengetett.
A csengetésre egy harminc év körüli, köpcös, enyhén kopaszodó férfi jött ki a házból. Könnyű drapp vászonnadrágot viselt és rövid ujjú inget.
– Pap Péterné, ha nem tévedek?
– Igen, az vagyok!
– Csókolom a kezét! – Dobrovits mosol
