14.
Öt óra már elmúlt, amikor Sárdi Pál és Schuber Dezső megérkezett Vedresre.
Katinka barátságosan, de látható izgalommal fogadta őket.
– Tessék, foglaljanak helyet! – mutatott a nappaliban a dohányzógarnitúra foteljaira. Az asztalon porcelán kistányérok, kávéscsészék voltak, egy tálban pedig aprósütemények. – Főztem jó erős feketét, és van konyakom is.
– Köszönjük szépen – mondta a főhadnagy –, egy kávét bizony meginnék.
– Vezetsz hazafelé? – kérdezte a fekete hajú Schuber Dezső.
– Vezetek!
– Akkor én kérek egy pohárka konyakot is.
– Na végre, mindig ilyen vendégekre vártam. – Serényen mozgott. Kitöltötte a kávét, a konyakot, ő nem ivott. – Vegyenek a süteményből is! Ne kéressék magukat.
Ropogtatták a süteményt, itták a kávét, ami valóban jó ízű volt, Schuber hadnagy már a másod
