Már egy hete, napról napra erősebben fáj a gyomra. Enni is alig tud.
Először, furcsa mód, még örült is a fájdalomnak, legalább kézzel fogható, testi dolgokkal kellett foglalkoznia, és nem a lelkiekkel. Azzal, hogy a párja meghalt.
Majd egy fél évszázadot éltek le együtt, nem csak békességben, szeretetben, harmóniában, de olyan egyetértésben, annyira egymásra hangolódva, hogy azt kívülálló el sem tudta képzelni. Ezért is érezte úgy, hogy amikor elment, vele ment ő is, és nem maradt itt más, csupán a lélekfosztott porhüvelye.
Nagyon fiatal volt, amikor megismerkedtek, a férfi jóval idősebb, már túl egy félresikerült házasságon. Felnézett rá, tisztelte, csodálta…mit csodálta, imádta! Érdemes is volt rá. Okos, mégis szerény, jó humorú, társaságkedvelő. Fiatalos lendületű, benne minden csíny
