Míg mellettem voltál, a társas harmóniában fel sem fogtam, milyen jólétben élek…
Mióta egyedül, magányosan, rózsafüzérként morzsolgatom napjaimat, koldusnak érzem magam. Kifosztva, mint akitől elvették mindenét.
Általad valaha tobzódtam a bőségben. Felaggattad rám a szerelem összes díszét. Szép szavakkal, hűséggel, gyengéd érzelmekkel ékítettél, gazdaggá tettél. Te voltál a legnagyobb úr az életemben, és én voltam a te úrnőd. Egymásnak szolgáltunk, s lélekben napról napra gyarapodtunk.
Amióta elveszítettelek, a lelki egyensúlyom képtelen helyreállni. Folyton eldőlni látszik, mert a másfél évtized alatt sem volt képes megszokni, hogy hiányzik a másik oldala, a jobbik fele, a párja.
Ha szellemalakként kell, hogy átöleljelek, azt sem bánom. Annyit nélkülöztem már, nekem az is ajándék lesz
