Meghalt a felesége, és ő eltemette.
Azután hosszú heteken át, mint akit kényszer gyötör, folyton csak róla beszélt. Ha a kedves halottról kérdezték, bőséges szóáradattal, terjengős körmondatokban válaszolt, ha nem kérdeztek rá, akkor maga hozta szóba.
Ez a magatartása azonban, pár hónap után, gyökeresen megváltozott. Elhallgatott, mintha csak némasági fogadalmat tett volna. Nem emlegette a feleségét. Ha kérdezték, kurtán felelt, vagy csak hümmögött, néha csupán bólintott egyetértése jeléül, vagy ingatta a fejét, ha valamit nem akart.
Egy időben azzal, hogy szótlanná vált, kezdett magába zárkózni, és nemcsak képletesen, hanem valóságosan is. Míg korábban naponta kijárt az udvarra, meggusztálni a kerti növényeket, bottal kisétált a közeli parkba, most bennmaradt a négy fal között. Összebú
