Általában nem kellemes dolog beteget látogatni, de kiváltképp akkor nem, ha az illető már féléve kórházban fekszik, műtétek sorát szenvedte el, a kezelései elhúzódóak és eredménytelenek, és már az orvosok sem jósolnak sok jót, pár hétnél többet legalábbis nem…
Azért a látogatók nem maradtak el, sőt, talán többen és gyakrabban érkeztek, mint azelőtt. Most is vannak bent a kórteremben, ketten meg a folyosói padon ücsörögnek.
A kívül várakozók mintha nem is egyazon beteghez jöttek volna. Közönyösen maguk elé merednek, meg se szólalnak, jókora távolságra ülnek egymástól, a pad két ellenkező végén. A férfi figyelmét a telefonja köti le, az asszony valami női lapba temetkezett bele.
Amikor azonban nyílik a kórterem ajtaja, mindketten felugranak, arcukra szempillantás alatt mosolyt varázsolnak
