Szavajárása volt, ami az apjáról maradt rá, tőle örökölte a szólást, mint a hullámos fekete haját, és a kék szemét.
Cukkolták is érte eleget a kollégái, mondván, hogy nem illik fiatal nő szájába egy ilyen ósdi, elavult szólás. Ő azonban, továbbra is, mind a huszonhárom éve ellenére, csak ezt a mondást használta, ha két, különböző dolog közül kellett választania: kinek a pap, kinek a papné… és rendszerint még azzal is megtoldotta, hogy azért neki inkább az előbbi, mármint a pap.
Már rég megbeszélték egymás között a nyári szabadságok elosztását, hogy ki, mikor lesz távol, és persze, a helyettesítés rendjét is, amikor faxon egy körözvény érkezett az irodába. Nyaralásokat ajánlott a dolgozóknak, mégpedig kétfélét, az egyiket külföldi úticéllal, a másik lehetőség belföldre szólt.
A lapot kéz
