Amikor a kisváros főtere új díszburkolatot kapott, s a félkörben elhelyezett padok mögötti részt beültették bukszussal, ráadásnak középre felállították a bronzkakas absztrakt szobrát, a tér elkezdett jelentőséggel bírni a környékbeliek szemében.
A padokra időnként öregurak telepedtek, kik kalappal a fejükön, egyenes derékkal, botjukra támaszkodva méláztak a múlton, vagy kritikus szemmel kísérték figyelemmel az ifjabb nemzedék vircsaftját. Más alkalmakkor terhes kismamák ejtőztek rajtuk, olyan békés, belső mosollyal az arcukon, mely csak a leendő édesanyák sajátja. Olykor–olykor a vásárlásban, s ügyes–bajos dolgai intézésében megfáradt középső korosztály tagjai is megjelentek a téren, s az élet futását egy pillanatra megállítva, megpihentek a padokon.
Állandó birtokosai, mondhatni bérlői
