TALÁLKOZÁSAIM UTOLÉRHETETLEN ÉNEMMEL
Vesszőfutásom a forradalom előestéjén kezdődött. Konspirációs csoportunk, amely javarészt egyetemistákból állt (én a harminckilenc évemmel öregnek számítottam közöttük), s különböző szamizdat kiadványok másolásával és terjesztésével foglalkozott, éppen szétszéledt. Előbb Viktor távozott, aztán a jegyespár: Robi és Mónika. Dóra lakása csatatérhez hasonlított. Este ugyanis pezsgőt bontottunk, és megünnepeltük a forradalom nyitányát. Már senki sem félt, hanem az elkövetkező események várakozásának eufóriájában számlálta a perceket. Nem voltam fáradt, inkább csak lusta. Ledőltem az ágyra, mert az én koromban a férfiak többsége szívesen heverészik az ágyon és a tévét nézi vagy újságot olvas. Nyugodtan heverészhet, mert megtanulta már, hogy a fontos dolgok ú
