ZSÓFI
A marxizmus fertőzésén ugyanúgy átestem, mint a korosztályombeli fiúk és lányok többsége. Lelkesedésem és rajongásom 1968-ban tetőzött, éppen abban az évben, amikor mások már kigyógyultak ebből a betegségből, s örökre immunissá váltak vele szemben. Az oroszok bevonulását elítéltem, de meggyőződésemben még ez az intervenció sem ingatott meg. Olyan lázasan merültem el Marx és Lenin műveinek a tanulmányozásában, hogy még a nőket is elhanyagoltam. Úgy éreztem, meg kell kapaszkodnom valamiben. Amikor aztán elkezdődött a boszorkányüldözés, és eszményített politikusaimat kizárták a pártból, meggyűlöltem a marxizmust. Amikor pedig megismerkedtem Zsófival, a későbbi feleségemmel, már nem voltam marxista.
Zsófit egy kötelező biciklitúrán ismertem meg. Ezeket a túrákat az egyetem vezetése azé
