BOLDOG TUDATLANSÁGOM ÉVEI I.
Felnőtt korom diadalmenetként indult tehát, s minden okom megvolt feltételezni azt, hogy szédítő karrieremnek nem állja útját többé senki. Utolérhetetlen Énem sem okvetetlenkedett azóta, hogy utoljára Einsteinként, ásóval a kezében megjelent nekem a Hegyi ligetben, s megpróbálta eltéríteni az akaratomat, mint valami terrorista. Bevallom, távolléte nem töltött el hiányérzettel. Furcsa dolog a boldogság, mert telítve van elégedetlenséggel, s csak a hiánya által képes létezni, amit az együgyűbb emberek boldogtalanságnak neveznek. Amikor jelen van, láthatatlan. De azon a módon láthatatlan, ahogy a szellem is láthatatlan egy óramű szerkezetében vagy egy bombában, nélküle viszont se óramű, se bomba nem lenne. Megtanultam, hogy a legtöbb, amit az ember az élettől kap
