BOLDOG TUDATLANSÁGOM ÉVEI II.
Hosszú időbe telt, amíg ráébredtem, hogy aki az AKI-ba belépett, jobban teszi, ha fölhagy minden reménnyel. Ez nem jelenti azt, hogy nem tetszett a munkám. Tetszett! Szégyellem magam, mégis ez a színtiszta igazság: tetszett. Sőt, nagyon tetszett. Az AKI-t, mintha csak a kedvemért találták volna ki. Tiszta munka volt és kényelmes. Az Akadémia és a pártközpont az ország legjobb koponyáit gyűjtötte össze, hogy segítségükkel meggyorsítsa a reális és fejlett szocializmus építését, s engem a büszkeség érzése töltött el, hogy az ország ütőerén tartom a kezemet. Na persze az ütőér néha összevissza vert, de ez hozzátartozott a haladáshoz, a fejlődés egyre gyorsuló ritmusához, ez a baloldaliság gyermekbetegsége volt, amolyan kis átmeneti köhögés vagy flekktífusz.
Az A
