Rafael levetkőztetett, és én már meztelenül álltam az ágy előtt, róla viszont még a nadrág sem került le, sőt, a derékszíja is be volt csatolva. A cipőtől már megszabadult, a nadrágja szára így a földet seperte pucér talpai körül. Végigsimítottam a mellkasát. A kézfejem fehérsége kísértetiesen fakó volt a barna bőrén, imádtam ezt a kontrasztot. Megfogta a kezemet.
– Olyan aprócska kezed van, közben meg soha nem vetkőztettem még le senkit, akinek a fegyverkupaca a ruhája mellett nagyobb, mint az enyém – mosolygott, és lehelt könnyű csókot a kézfejemre.
– De nem árultam zsákbamacskát. Ezzel tisztában voltál már akkor is, mielőtt még akár gondolhattál volna arra, hogy egyszer levetkőztetsz.
– Igaz – csókolta meg a csuklómat. Az ajka puha, forró gyöngédséggel kúszott a bőrömön. Lassan halad
