– Hogy a francba lehetséges egyáltalán, hogy egy mestervámpír ennyire el tudjon előlünk rejtőzni? – tettem fel a nagy kérdést. Jean-Claude ágya előtt jártam fel-alá. Eredetileg azért rohantam hozzá, hogy menedékre találjak a karjában a kellemetlen meglepetés után. Hogy kiheverjem a Hectorban talált ronda kis meglepit. Csakhogy nem mászhattam be hozzá az ágyba, mert Asher még mindig vele volt, és vele pillanatnyilag nincs összebújás. Egy ideje lekerült a listámról, és ezt Jean-Claude is nagyon jól tudta, ráadásul a pajzsunk is épp le volt engedve, simán érezhette, hogy nagyon kéne nekem most az az ölelés, és mégsem kelt fel hozzám, amitől viszont határozottan kiakadtam. Legalább Ashert küldte volna el, vagy valami. Már így sem voltam épp full komforton. Jó, megvallom, kissé be voltam szarva
