A Nevával esett patkányos kaland után úgy voltam vele, hogy innentől jöhet bármi. De tévedtem. Mindenki hozzám akart érni, nem bántani, csak megsimogatni, kezet fogni, megszorítani a vállam. De tényleg mindenki: férfiak, nők, öregek és fiatalok. Az első majdnem beszedett egy öklöst válaszul, de Claudia gyorsabb volt, így ártalmatlan ölelés lett verekedés helyett.
– Olyan jó élőben is találkozni – mondta egy nő, és úgy ölelt magához, mintha a rég nem látott barátja lennék.
– Örülök, hogy itt lehetek – bólintottam mosolyogva.
Egy férfi húzott magához hevesen, meg is akart csókolni. Félrerántottam a fejemet, hogy csak az arcomat érje, és szerencsére Claudia időben lerángatta rólam, hogy ne kelljen azon agyalnom, berágjak-e a lopott csók miatt.
– Elnézést – morogta a férfi. – Elnézést.
Eg
