Claudia félrehúzta előttem a függönyt: keskeny folyosóra nyílt, olyasmire, amilyen a stadionokban van, ívesen halad kétoldalt. Mindkét irányból beszélgetés és zaj hallatszott távolabbról, de látni senkit sem láttam. Inkább morajlás volt, emberi óceán zúgása, ami a sok ember jelenlétéből adódik, még ha elvileg nem is szólnak semmit. Balra indultunk, elhaladtunk több hasonló függöny előtt, melyek mind a stadionba, vagyis a küzdőtérre nyílhattak, gondolom.
Elértünk egy ajtóhoz, ami nem a zajos irányba nyílt, hanem épp a másikba, a függönyökkel ellentétes falon. Mellette magas, izmos őr állt. Amíg Claudia nem ért a közelébe, szoborszerűen hatalmasnak hatott, aztán kiderült, hogy Claudia legalább tíz centivel magasabb nála is. Nehéz úgy a legnagyobb kutyának lenni, hogy az ember nem nőtt nagyr
