Pierette megérintette az arcomat, és én ránéztem. A szeme sötétszürkévé vált, vagyis visszatért belé a mestere.
– Nem Anya az, Anita – mondta Pierette rúzsos szája Pierrot hangján. – Mi tudnánk róla, ha a királynőnk életben lenne, mert hűséggel tartozunk neki.
A mondandója tökéletesen logikus volt, értettem és hallottam, de az agyamnak egy szelete már rég visszatért abba az ősi barlangba, ahol a testet öltött sötétség lapult, túlságosan is valóságosan és kézzelfoghatóan, cáfolva minden logikát és józan érvet. És Hector hangja se sokat segített, ahogy megbűvölt engem is, és mindenki mást is körülöttem. Jean-Claude bele akart kóstolni Hector vagy Padma erejébe, és meg is kapta az ízelítőjét az érzésből, de nem csak rám voltak hatással a szavai.
– Rafael a vámpíroknak ad bennünket, és a pr
