Neva és a kísérete alaposan meglepett mindenkit azzal, hogy kifejezte szándékát, miszerint maradnak ők is. Rafael képtelen volt leplezni, mennyire szokatlan ez: szinte ijedtségnek éreztem a váratlan elképedést az agyában. Érdekesnek találtam, próbáltam nem elfelejteni, hogy később, ha már a boszik nem hallhatják, rákérdezzek. Mindenesetre behúzódtak mögénk, Rafael oldaláról Claudia és Benito, részemről pedig Pierette rekesztette el tőlünk őket.
Mi ketten faragott trónon ültünk, Rafaelé nagyon komoly volt, mint valami ősi, európai királyság trónusa, csak épp a támláján a fenséges faragványok patkányokat mintáztak, nyüzsgő, indákra felkapaszkodó, emberi csontokat rágó patkányokat. És láttam ott egy aprócska pestisdoktort is a jellegzetes csúcsos sisakjában és madárcsőr maszkjában, talárban.
