Mohó, kapkodva rohanó csókok közepette téptük le egymásról a ruhát, ám amikor beléptünk a zuhany alá, lenyugodtunk, a kezünk is lassabban siklott a sima, csupasz, vizes bőrön.
Rafael felegyenesedett, belenézett az arcomba. Kicsit hátrébb húzódtam, de a felsőteste még így is a víz nagy részét felfogta, szinte nedves se lettem még.
– Nem szeretnék most kapkodni, Anita. Szeretnélek ízlelgetni, kiélvezni – mondta, és a hangja elnyomta a víz zubogását.
– Részemről rendben. Amúgy se túl szimpi gondolat hosszasan lefoglalni az egész zuhanyzót a népek elől – próbáltam tréfálkozni, de valahogy nem ült a vicc, mert a szemében olyan súlyos érzelmek villantak, hogy szinte beleszédültem.
– Hacsak nem kell sietned valamelyik másik szeretődhöz – fűzte hozzá halvány mosollyal, amelyben a szája sarka a
