HUSZONHARMADIK FEJEZETÖsszekulcsolt kézzel várakoztam a hallban. Alexander a szobájába ment átöltözni. Különös idegesség lett úrrá rajtam a gondolatra, hogy nélküle kell átvészelnem a reggelit. Megborzongtam. Éreztem, hogy valaki néz. Megfordultam. Alex mögöttem állt és az ajtóból figyelt.
– Úgy döntöttél, hogy menekülőre fogod? – kérdezte.
Ránéztem, és szokatlan zavarodottság telepedett rám. Az elmúlt éjszaka után valóban megfordult a fejemben, hogy lelépek, de Alex mégis maradásra bírt, igaz, olyan módszerekkel, amelyek nem minden országban számítanak legálisnak. Végül tehát arra jutottam, hogy kibírom ezt a hétvégét, kerül, amibe kerül. Már nem sok volt hátra belőle, de rájöttem, hogy lesz mit megbeszélnünk, amikor visszatérünk Londonba. Egyelőre azonban karba tettem a kezem és megráz
