TIZENHETEDIK FEJEZETA kiabálására ébredtem. Úgy ugrottam fel, mintha a tűzjelző szólalt volna meg. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Alexander magzatpózban kuporgott a padlón, és olyan hevesen szorította magához a párnát, hogy az ujjai egészen kifehéredtek. Csak néztem, és próbáltam kitalálni, mit tegyek. Tudtam, hogy az alvajárókat nem szabad felébreszteni, de ez valami más volt. Nyilván rémálom. Keserves kiáltásai legalábbis erről árulkodtak.
Az első hiba, amit elkövettem, az volt, hogy megfogtam a vállát. Alexander hevesen reagált, a könyökével a hasamba bokszolt, s egy pillanatra azt hittem, elvesztem az eszméletem. Megszédültem, de igyekeztem feltápászkodni. Nos, ez volt a második hiba. Elvesztettem az egyensúlyomat és a padlóra zuhantam. Alig kaptam levegőt.
– Alexander, ébredj! – ki
