TIZENNYOLCADIK FEJEZETAmint a hajnali nap első sugara bekandikált az ablakon, azonnal kinyitottam a szemem. Te jó ég, mit felejtettem el?! Lassan derengeni kezdett, hogy mi a helyzet – Alexander ott volt mellettem az ágyban. Még aludt, békésen szuszogott, s megrebbent a szemhéja, amikor az oldalára fordult. Beharaptam az ajkam, és végighúztam az ujjam az arcán. Végre lekerült róla a maszk, melyet előző estig viselt, és megmutatta, micsoda szörnyeteg rejtőzik mögötte. Ennek ellenére én az igazi lényét láttam. Alexander gyönyörű férfi volt, s egyben megtört ember. Szexi volt, de megtépázta az élet. És noha megmutatta az énjének egy részét, tudtam, hogy egyelőre még csak a felszínen tapogatódzom, ami a lelke sötét oldalát illeti.
Az előző éjszakát megelőzően nem tudtam eldönteni, mi lenne a
