Uralkodj rajtam

ELSŐ FEJEZET-2

– Mindössze arról van szó, hogy szerettem volna felhívni a figyelmed a dohányzás veszélyeire – jelentettem ki, és bíztam benne, hogy ez a faramuci magyarázat megállja a helyét. Egyébként szerettem volna fenntartani a beszélgetést, azt akartam, hogy maradjon még velem.

– Hát, baba, nem te vagy az első, annyit mondhatok – felelte, de azért elnyomta a cigarettát és egy laza, magabiztos mozdulattal a közeli szemetesbe hajította. Mintha fel sem merült volna benne, hogy esetleg elhibázhatja a dobást. Nyilván ahhoz volt szokva, hogy a világ az ő kénye-kedve szerint forog.

Egyre biztosabb voltam benne, hogy ismerem valahonnan. Akárki is volt, az biztos, hogy az én káromra szórakozott.

– Találkoztunk már valahol?

– Szerintem nem, mert biztosan emlékeznék rád – mondta szikrázó szemmel. Valósággal mágnesként vonzott, mintha nem tudtam volna kikerülni a bűvköréből. Megborzongtam. – Valószínűbbnek tartom, hogy megelőzött a hírem.

– Ó, ezek szerint nagy szívtipró hírében állsz? – kérdeztem, s egyáltalán nem lepett volna meg, ha igennel felel.

– Olyasmi – felelte, s elgondolkodva nézett rám. – Mondd csak, mit keres egy amerikai lány ezen az avítt, sznob helyen?

Az elevenemre tapintott. Valahányszor a származásomra utalnak, védekezést vált ki belőlem. Most azonban éreztem, hogy mindez valami másról szól. A pasas hangjában nem leereszkedés volt, hanem inkább kíváncsiság, így hát kényszeredetten elmosolyodtam:

– Brit állampolgár vagyok, de az Egyesült Államokban nőttem fel. Anyám amerikai. Apámmal akkor ismerkedtek meg, amikor apa a Berkeley-n tanult.

Ne meséld el neki az életed történetét – dorgált meg a szigorú énem, amely mindig megszólalt, amikor nem a helyzethez illően viselkedtem.

– Ráadásul kaliforniai vagy – jegyezte meg az idegen. – Fel nem foghatom, miért cserélted a strandokat az esős, ködös Albionra.

– Nincs kifogásom a köd ellen – mondtam. Ez egyébként igaz volt, de mégis elpirultam. Nyilván nem volt valami hatalmas érv, de a férfi biccentett, mintha érdekelné a folytatás.

Egy lépéssel közelebb mentem hozzá és nyújtottam a kezem. Hátha ő is híve a klasszikus bemutatkozásnak…

– Clara Bishop vagyok.

– Örülök, hogy megismerhettelek, Clara Bishop – megfogta a kezem, s habozás nélkül az ajkához emelte. Felizzott körülöttünk a levegő, az ereimben futótűzként terjedt a forróság, mígnem azt éreztem, szédülök. A vágy vadul pulzált a véremben, hogy azután a gyomromban lüktessen tovább.

Úgy éreztem, jobban járok, ha arrább megyek. Vagyis arrább kellett mennem. Igen. A saját érdekemben.

Belle szavai csengtek a fülembe, és nem akartam, hogy a pasas elengedje a kezem. sőt arra vágytam, hogy a karjába olvadva… Ekkor egy gyönyörű, szőke nő tűnt fel a teremben. Megállt, és leplezetlenül bámult bennünket.

Szikrázott köztünk a levegő, mégis ösztönösen elkaptam a kezem, mintha ezzel megtörhetném a varázst. Amint hátrább léptem, a pasas elkapta a karom és magához húzott. Olyan hevesen csókolt meg, mint ahogy a filmeken. Erős karja a derekamon, s úgy ölelt, mintha az élete múlt volna rajta. Fokhagyma és bourbon whisky illata áradt belőle. Vad éjszakák és féktelen önfeledtség… Az ajkam ösztönösen fogadta mohó nyelvét. A csókja követelődző volt, mintha le akarna uralni. Ölelésünk forró lüktetése kiszippantotta belőlem az erőt. Éreztem, hogy a hatalmába hajtott, s a testem valósággal egybeolvadt vele.

A nyelve lustán sepert végig a fogamon, és sóvárogva nyitottam nagyobbra a számat.

A pasas vette az adást. Még szenvedélyesebben csókolt, komótosan, de valósággal beszippantotta a számat, s vákuumcsapdába ejtett. Megroggyant a térdem, az ájulás környékezett, de erősen tartott a karjában, és testének kidolgozott izmai biztos támaszt nyújtottak. A derekamról feljebb csúsztatta a kezét a hátamon. Ez a bizalmas gesztus elég volt ahhoz, hogy tudatomra ébredjek; ujjaimmal selymes hajába túrtam, és csókoltam tovább. Biztos voltam benne, hogy ha nem tartott volna olyan erősen, a földre rogytam volna.

Elhúzódott. Sajnálkozva vettem tudomásul, hogy mindez túl hamar következett be. A keze még a hátamon volt, valahol a derekam és a csípőm között. Megtántorodtam, de erősen tartott, mintha számított volna rá, hogy elvesztem az egyensúlyomat. Nem csoda, hiszen ha valaki úgy csókol, mint ő, nyilván volt alkalma megszokni, hogy mindez milyen következményekkel jár. Az eszembe villant, hogy ki kellene tenni rá egy figyelmeztetést: Vigyázat! Különösen felkavaró jelenetek!

Az arcát fürkésztem, hogy rájöjjek, miért is csókolt meg. Noha a testem sóvárgott az ízére, valójában semmi mást nem láttam a tekintetében, csak izzó vágyat. Elakadt a lélegzetem, és egy pillanatig képtelen voltam megszólalni.

– Miért? – préseltem ki végül magamból a kérdést. Kíváncsisággal vegyes szemrehányás volt a hangomban.

– Az ok igen távol áll a lovagiasságtól – mondta bűnbánóan, és elvette a kezét a hátamról. Megborzongtam, mert azonnal hiányozni kezdett az érintése. Örültem volna, ha nem enged el. – Látod azt a nőt ott? Tudod, ő az egyik hatalmas tévedésem.

– Azért csókoltál meg, hogy elriaszd a volt barátnődet?

– Volt barátnőnek éppenséggel nem nevezném, de ettől függetlenül esedezem a bocsánatodért – mondanom sem kell, egy szemernyi megbánás sem volt a hangjában. A tekintete ismét hűvös lett, a korábbi lágy kékség egyszeriben jeges zafírrá változott. Egy lépéssel közelebb jött, majd tétovázott, és inkább a terasz korlátja felé indult.

Kifejezetten rosszulesett, hogy visszavonult. Ekkor sikerült bevallanom magamnak, hogy vágyom a következő csókjára – s ha ez nem lenne elég, abban is biztos voltam, hogy mindez az arcomra van írva. Csend ereszkedett közénk. Egyikünk sem szólt, s nem értünk egymáshoz, de a szívem továbbra is eszeveszetten vadul kalapált.

– Gratulálok a diplomádhoz – törte meg a csendet.

Nagyot néztem; ez igazán merész témaváltás volt, de legalább eszembe juttatta, hol vagyok, és miért vagyok ott, ahol épp vagyok. Amikor megérintett, megszűnt létezni számomra a világ, s úgy látszik, ennyi idő kellett, hogy magamhoz térjek, s rádöbbenjek: fogalmam sincs, ki ez a pasas. Gyakorlatilag semmit nem tudok róla, annak ellenére, hogy néhány perccel korábban a falnak döntött és csókolóztunk.

– Te is most végeztél?

A szája elé kapta a kezét, de nem volt elég gyors, s épp láttam még, hogy az a korábbi, önelégült vigyor suhan át az arcán.

– A helyzet az, hogy egészen más karriert választottam. Egyébként kérdezz-feleleket játszunk?

– Elárulod, ki vagy? – kérdeztem.

Rám kacsintott.

– Hiszen épp az a kérdezz-felelek lényege, hogy neked kell kitalálnod, baba.

Összevontam a szemöldököm, de az ajkaimon még mindig ott égett csókjának emléke. Ha játszani akar, hát legyen!

– Tehát más karriert választottál… De mégis itt vagy – mutattam körbe egy széles mozdulattal – ebben az előkelő klubban. Ebből arra következtetek, hogy vagy egy jólöltözött pincér lehetsz, vagy pedig a felsőbb körökhöz tartozol.

Vártam a válaszát, de hiába. Megcsóválta a fejét, és figyelmeztetőleg megrázta mutatóujját.

– Már ne is haragudj, de ez nem eldöntendő kérdés.

– Hát, ha nem akarsz játszani, nem muszáj – vontam vállat és lopva az előcsarnokba néztem.

– Mindössze arról van szó, hogy szabályosan akarok játszani, persze csak akkor, ha te kérdezel. Ha rajtam a sor, akkor más a helyzet – jelentette ki.

Nyeltem egy nagyot és igyekeztem uralkodni az ösztönei­men.

– Felsőbb körökbe tartozol?

– Mondhatjuk – felelte vállvonogatva.

– Igen vagy nem – emlékeztettem a szabályra.

– Igen – közelebb hajolt, és két ujja közé fogta az egyik hajtincsemet. – Akkor most én jövök?

– Még nem tettem fel a húsz kérdést – suttogtam, s egy pillanatra elállt a szavam, mert ismét nagyon közel voltunk egymáshoz. Az ajka… hűha…

– Ne lődd ki elsőre az egész tárat – tanácsolta, és a fülem mögé simította a tincset. – Érdemes teret engedni a várakozásnak.

– Hiszen te már tudod, ki vagyok – emlékeztettem.

– Lehetséges, de még nagyon sok minden van, amit szeretnék megtudni rólad – a nyakamon éreztem forró lélegzetét. – És nagyon szeretném, ha igent mondanál.

– És mi van, ha a válasz nemleges?

– Nekem elhiheted, hogy nem lesz nemleges – az ajka az arcomhoz ért. Behunytam a szemem, és átadtam magam az élvezetnek. Borostája kellemesen csiklandozta a bőrömet.

Ekkor hátrább lépett. Sikerült visszafognom egy vágyakozó sóhajt és megigazgattam a ruhám, hogy ezzel is leplezzem zavaromat.

– Jöjjön hát az utolsó kérdés – mondta –, és aztán kiderül, milyen ügyesen tudod összerakni az információt.

Egyetlen esélyem volt tehát, hogy kiderítsem, ki ez a pasi, és semmivel sem voltam közelebb a megoldáshoz, mint amikor találkoztunk. Ráadásul a testemben tombolt a vágy, ami persze elvonta a figyelmem a célról. Egyetlen kérdés. Nem tehettem mást, feltettem azt a kérdést, ami még menthette a helyzetet.

Megpróbáltam rábírni, hogy valljon színt:

– Hogy hívnak?

Megrázta a fejét és némán formálva a szavakat, emlékeztetett, hogy olyan kérdést kell feltennem, amire a válasz igen vagy nem lehet. Világos volt, hogy nem hagy fel a titkolódzással, annak ellenére, hogy gyakorlatilag engem használt fel arra, hogy lekoptassa az exbarátnőjét. Úgy éreztem, amíg a közelében vagyok, kénytelen leszek megbékélni a heves szívdobogással.

Vajon csak a képzeletem űzött tréfát velem, vagy tényleg áramütés-szerű volt a csókja? Nem, biztosan nem képzelődtem. És abban is biztos voltam, hogy ugyanúgy kívánt engem, ahogyan én őt. Erre a gondolatra kiszáradt a szám. Eszembe jutott, mit mondott Belle a gazdag és befolyásos pasikkal való flörtölésről. Minden erőmet összeszedtem, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni azt a furcsa, lüktető fájdalmat, amely elöntötte a testem. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy egy ilyen férfi játékszere legyek. Erre nem vagyok hajlandó…

– Illene visszamennem – mondtam, s közben éreztem, hogy valósággal felperzsel a vágy. Mintha a jelenlétében nem lennék ura az akaratomnak, a tetteimnek.

Bólintott, és megcsillant a szeme. Bár elöntött a forróság, ezúttal nem én voltam az, aki elpirult.

– Remélem, még találkozunk, Clara Bishop.

Nem várta meg, hogy én menjek el. Elindult a teraszon, és a következő pillanatban már nyomát sem láttam. Amint eltűnt, megszűnt az a furcsa, megbabonázó érzés is. Lassan tudatosult bennem, hogy csókolóztam egy pasassal, akinek még a nevét sem tudom.

És ami a legfurcsább: vágytam rá, hogy mindez megismétlődjön.