Egy biztos: a maroknyi meghívott szimpatizáns győzelmi hangulatban ebédelt meg. Persze kis győzelem volt ez csupán. Afféle nemzedéki győzelem a bigottságok és előítéletek fölött, amelyek megtestesítői – kik mások? – Ákos szülei voltak, mivel ellenezték Ákos házasságát. Akkor ők még mindnyájan szabadok és függetlenek akartak lenni. Aztán a hangulat szép lassan leengedett, s ebben Ildinek is volt némi szerepe. Pálóczi mást sem hallott Ákostól, mint hogy ez a lány csupa önfeláldozás, nagy jellem, ráadásul szép is, csak éppen Pozsonyban nem mutatkozott egyszer sem, vagy ha igen, Ákos bizonyára elrejtette a ruháskosárban. „Ildi egy szent.“ Pálóczi várta hát a nagy pillanatot, hogy a szentet láthassa végre. Nos, most látta. Nem volt rajta semmi különös. És Ildi sem erőlködött, hogy lázba hozza ő
