Pálóczi arra ébredt, hogy teherautók dübörögnek az ablakok alatt, a távolban pedig villamos csörömpöl. Hétfő reggel volt, s keserűen gondolt arra, hogy Olga és Ákos bizonyára mélyen alszanak még. Nyugodtan alhatnak, nem kell tartaniuk attól, hogy ő odamegy, és leszúrja őket. Reggel az első dolga mégis az volt, hogy felhívja Ildit, hátha legalább Ákos hazament. A vonal túlsó végén sokáig csöngött a telefon, míg végre meghallotta a kagylóban a szent asszony álmos hangját.
– Ákossal szeretnék beszélni.
– Hiszen együtt vagytok, vagy nem?
– Nem vagyunk együtt. Én most otthonról hívlak.
– Otthonról?... Mit keresel te otthon?
– A konyhakést – felelte ő.
– És mit csinál Ákos?
Pálóczinak összeszorult a torka egy pillanatra, de a dühe erősebb volt, mint a fájdalma.
– Ha nem tévedek, éppen a
