– Akkor önnek most annyi nője lehet, ahányat csak akar.
Pálóczi megdicsérte az értelmes diákot, de kissé konzervatív szellemben válaszolt.
– Elég egy nő is, de az rendes legyen.
A lelkes diák arcáról eltűnt a fogékonyság, s Pálóczit bántotta, hogy csalódást okozott neki. Hogy megvigasztalja a fiút, előbbi bölcs tanácsát kiegészítette egy másikkal.
– Na persze nem árt, ha azt az egyet sok közül választod ki. Rajta, fiam, siess, már pelenkás korunkban késésben vagyunk.
Nem telt bele két óra, és lemérhette a szavai hatását azon a korosztályon, amelybe nemrég beletartozott még ő is. Végigsétált a Duna-parton a régi hídtól az új hídig és vissza, majd leült az egyik padra, ahová odasütött az őszi, már nem forró, de még melegítő nap. Behunyta a szemét, mint szeretkezés közben, nehogy a látóm
