A házasságkötésem tervét jöttem bejelenteni. Sose felejtem el, mennyire elsápadt az apám. Nem szólt egy szót sem, csak mintha meghalt volna egy pillanatra.
„Ha az ember őszintén beszél, mindegy, hogy miről beszél.“
„Ha az ember őszintén beszél, mindegy, hogy miről beszél.“
Néhány héttel a szakításukat követően összefutottam egyszer Pálóczival annak a szakközépiskolának a kapuja előtt, ahol tanított. Nem volt valami rózsás hangulatban, és meg akart inni velem egy pohár bort. Sejtettem, hogy most megint kiönti nekem a szívét, és magamban azt kívántam, bárcsak megemberelné magát végre, mert különben el fogja veszíteni a barátait. Vonakodtam hát a meghívásnak eleget tenni, de aztán arra gondoltam, én is kerülhetek egyszer bajba, üsse kő, igyuk meg azt a pohár bort.
Az óváros felé indultun
