Ezek után természetesen még kevésbé kívántam megismerni az anyjukat, s amikor leendő anyósom nemsokára mégis megérkezett, nem mertem a szemébe nézni, mintha máris egy halom bűn terhelné a számlámat, melyek között a legkapitálisabb bűn kétségtelenül az, hogy Ildivel járok. Bözsi akkor azonnal kettesben hagyott bennünket, s az asszony nagy erőfeszítéssel türtőztette magát, hogy ne ugorjon a tíz körmével a szememnek, közben pedig nekem remegett a térdem, kiszáradt a torkom, és azonnal elfutottam volna. Hát igen, a helyzetem szinte reménytelen volt. Az asszony nem sokat teketóriázott, ellenben máris sűrűn emelgette a poharat, mindenféle keresztkérdéseket tett föl, s engem megijesztett a tájékozottságával, mert mintha olyan aktákba pillantott volna be, amelyeket hét lakat alatt őriznek, s amely
