– Apám ismeri őt? – kérdeztem.
– De még mennyire! Ha nincs a háború, és minden más, ez a nő az apád felesége lett volna. Apád, ha jegyben nem járt is vele, elég kitartóan udvarolt neki. Akkortájt szeretett bele, amikor a városunkat visszacsatolták Magyarországhoz, és mindenki tudta, hogy hamarosan kitör a háború. Nem mintha előtte nem ismerték volna egymást, de még mennyire hogy ismerték! Márta, így hívják ezt az asszonyt, elmondta nekem, hogy akkor már régen tetszett neki az apád, és nekem meg Mártának van egy csendes feltevésünk, hogy talán nem is olyan véletlen, hogy apád éppen a visszacsatolás, a háború és a kezdődő zsidóüldözés éveiben kezdett udvarolni neki, hogy ez talán még logikus is. Mindenesetre akármilyen különcségre ragadtatja magát az apád, kopaszra borotváltatja a fejét és
