„Végül is mindnyájan többé-kevésbé ugyanannak a kornak a megtévesztettjei voltak...“
„Végül is mindnyájan többé-kevésbé ugyanannak a kornaka megtévesztettjei voltak...“
Ákosék esküvője jó alkalom volt, hogy az apakomplexusaikat tisztázzák. De erre az önkínzásra csak később került sor, az este folyamán, amikor Ancsi és a vízipólósa eltávoztak már, s Ákos is rendezte a számlát, és a Tatra szállónál fogott egy taxit, amely a nászágyba fuvarozta őt Ildivel. Ők öten, a maradék, a Szárazvám felé vették útjukat, ahol akkoriban még villamos járt, s az omladozó és enyésző, de még nem roskatag házak között az utca egy szakaszon szinte folyosóvá keskenyedett, ahol a csúcsforgalom óráiban szinte csak lépésben haladtak a járművek, vagy összetorlódtak, és a sofőrök idegessége a járókelőkre is átragad
