Kicsapongásairól – Pálóczi anyja használta ezt a csúnya szót – nem sokat tudott Pálóczi, és nem is tudhatott, mert apja nem volt igazán kicsapongó természetű, ha ivott, akkor is mértékkel, s ha volt szeretője, azt is ügyesen rejtegette. Viszont amint kilépett a családi körből, egészen megváltozott. Egyszeriben magabiztos lett, szellemes, okos és a jövőbe látó, mint egy tenyérjós, és csupa feszültség vibrált benne. Barátai társaságában nyoma sem volt félszegségnek, s kifogyhatatlan volt a jó tanácsokból. Pálóczit már kamaszkorában megkísértette a gyanú, hogy apja talán tévedésből vagy valaki rossz tanácsára nősült meg és alapított családot, s hogy ő és az anyja a terhére vannak talán. Azt a függönyt ugyanis, amely mögé otthon elrejtette magát, a barátai társaságában felhúzta, s nem csak biz
